Craniocervicalis junctio kezelése – Regeneratív terápia
(PICL néven is ismert kezelés, amely mint a hátsó, mind az elülső szalagokat, izületeket kezeli)
Mi a craniocervicalis junctio?
A craniocervicalis junctio (röviden CCJ) az a terület, ahol a koponyaalap és a felső nyaki csigolyák (C0–C1–C2) találkoznak. Ez a zóna biztosítja a fej mozgékonyságát, védi az agytörzset, és fontos erek, idegek haladnak rajta keresztül.
Baleset, rossz testtartás, ízületi kopás, autoimmun betegség vagy kötőszöveti gyengeség miatt azonban instabillá válhat, ami különféle panaszokat okozhat.
Mi a CCJ, és miért válhat instabillá?
A CCJ a nyak legmozgékonyabb része. Itt van az atlantooccipitalis (AO) és atlantoaxialis (AA) ízület, amik a fej le- és hátrahajtását, oldalra döntését és forgatását segítik. A középső rész szalagjai – mint az alar, apical, cruciform stb. – tartják stabilan a C2 nyúlványát (dens), hogy ne mozduljon el a gerincvelő irányába.
Az instabilitás akkor jön létre, ha a szalagok meglazulnak, sérülnek. Ez történhet hirtelen (pl. autóbalesetben, alacsony sebességnél is, akár <20 km/h), vagy lassan (ismétlődő rossz tartás miatt, pl. számítógép előtt görnyedve).
Kockázatok: női nem, vékony, hosszú nyak, alacsony fejtámla az autóban balesetnél, autoimmun betegség (pl. rheumatoid arthritis) vagy genetikai ok (pl. Ehlers–Danlos-szindróma).
Ha laza az ízületi szalag, az ízületek túlmozognak, mikroinstabilitásról beszélünk. Ilyenkor az izmok kompenzálnak, ami izomgörcshöz, fájdalomhoz, idegbecsípődéshez (pl. occipitalis ideg) és később kopáshoz (osteoarthritis) vezet. Hosszabb távon akár ideggyulladás vagy gerinccsatorna-szűkület is kialakulhat a gerincben.
Hogyan diagnosztizáljuk a CCI-t?
A craniocervicalis instabilitás (CCI) diagnózisa főleg a beteg kórtörténetén és tünetein alapul, mert ezek adják a legfontosabb információkat. Például fontos, hogy volt-e baleset, trauma, vagy fokozatosan alakultak ki a panaszok, mint nyakfájás, fejfájás, szédülés vagy fáradtság. Bizonyos antibiotikumok is hozzájárulhatnak a szalagok sérüléséhez.
A fizikális vizsgálat során ellenőrizzük a nyak mozgását, az izmok feszülését, a fájdalmas pontokat és esetleges idegi érintettséget (pl. zsibbadás, gyengeség).
A képalkotó vizsgálatok, mint a konvencionális röntgen, MRI vagy CT, csak kisebb szerepet játszanak, mert nem mindig mutatják ki az instabilitást. Ezek inkább más betegségeket zárnak ki, mint daganat vagy törés, de érzékenységük és specificitásuk nem tökéletes, így mindig a tünetekkel együtt kell értékelni őket.
Dinamikus vizsgálatok (pl. flexiós–extenziós, rotációs MRI, CT vagy DMX) egyre inkább terjednek, hiszen mind az orvos, mind a beteg törekszik a pontos diagnózis felállítására. Azonban fontos tudni, hogy ezekről a mérésekről egyetértés még a szakértők között nincs.
Vannak egyértelmű esetek, amikor a CCI-diagnózist megerősítik, de teljesen kizárni nem tudják. A (pl. flexiós–extenziós, rotációs MRI, CT vagy DMX) vizsgálatok segíthetnek, de korlátozottan.
Klinikánk radiológus csapattal is együttműködik. Ennek keretében van lehetőség dinamikus MRI elvégzésére, radiológus általi kiértékelésre. Klinikánkon nyaki funkcionális vizsgálatot végzünk, amelyet neutralis, hajlított, nyújtott és oldalhajlított pozíciókban végzünk, a Digitális Mozgásröntgen (DMX) videóvizsgálathoz hasonló diagnosztikai információt nyújt. Ez a vizsgálat statikus fluoroszkópiás képek rögzítését foglalja magában a nyaki gerinc semleges, középtartományú és végtartományú pozícióiban. Ezek a specifikus pozíciók általában elegendő adatot szolgáltatnak a nyaki instabilitás értékeléséhez, például a C1–C2 túlnyúlás vagy abnormális elmozdulás felméréséhez, jelentősen alacsonyabb sugárterhelés mellett, mint a folyamatos DMX. Egy folyamatos DMX-vizsgálat (videó, 2-3 perc) becsült effektív dózisa 0,9–5,4 mSv, míg 10 statikus fluoroszkópiás kép készítése (a fent leírtak szerint) lényegesen alacsonyabb, 0,015–0,09 mSv dózist eredményez, ami a DMX-dózis körülbelül 1–10%-a, köszönhetően a csökkent expozíciós időnek (összesen körülbelül 3 másodperc a 180 másodperccel szemben).
Mindazonáltal a nem műtéti CCI diagnózisa jelenleg sokkal inkább a kórelőzményre és a fizikális vizsgálatra támaszkodik, mint a képalkotásra, mivel nincs elegendő adat a normális és a kóros határ egyértelmű meghúzásához.

