Megnyílt klinikánk új weboldala rengeteg információval a különböző fájdalomtípusokról és kezelésekről.
Mi az a csigolya-összeroppanás?
A csigolya-összeroppanás a legtöbb esetben a csigolya elülső részén, a csigolyatesten keletkező törés, ami elsősorban annak károsodott szerkezete miatt következik be akár kis erőbehatás eredményeként.
A csigolya szerkezeti károsodásának hátterében leggyakrabban csontritkulás vagy daganatos átépülés, ritkább esetben pedig gyulladásból, vagy genetikai hibából adódó csontszerkezeti eltérés áll.
Hogyan alakul ki a csigolya-összeroppanás?
A csigolya-összeroppanás akár már minimális erőbehatás következtében is kialakulhat kóros csontszerkezetű csigolyákban. A képen a nyíl mutatja a daganatos átépülés miatt összeroppant csigolyát.
Mik a csigolya-összeroppanás tünetei?
A csigolya-összeroppanás erős helyi fájdalommal jár, azonban sokszor úgynevezett kisugárzó fájdalom is jelentkezik a törés helyétől távolabb is. A fájdalom terhelés esetén fokozódik, és fekvő testhelyzetben, amikor a beteg nem mozog, enyhül.
Súlyosabb esetben a megroppanás következtében kialakuló csigolyadeformáció a csigolyák között kilépő ideggyökök beszorulásához, illetve akár a gerinccsatorna beszűküléséhez vezethet.
Az ideggyök megnyomódása annak ellátási területén érzészavart, zsibbadást, fájdalmat okozhat, az érintett végtag ügyetlenebbé válhat, súlyosabb esetben az ideggyök által ellátott izmok erejének csökkenése léphet fel, akár bénulásig fokozódva.
A gerincvelő megnyomódása szintén a végtagokon, valamint a törzsön izomerő csökkenéshez, akár bénuláshoz, valamint érzészavarhoz vezethet. Felléphet járási nehézség, a végtagok ügyetlensége, a húgyhólyag, illetve végbél záróizmainak gyengülése, vizelési, székelési zavart okozva, a belek működése renyhévé válhat, illetve férfiaknál pedig impotencia léphet fel. A törzs izmainak gyengülése és a rekeszizom gyengülése légzési zavart is okozhat.
A csigolya deformációja a gerinc egészében is okozhat alaki rendellenességet, háti görbület (púpos testtartás) alakulhat ki, ami hosszú távon egyéb mozgásszervi problémákhoz vezet.
Hogyan diagnosztizáljuk a csigolya-összeroppanást?
A csigolya-összeroppanást a klinikai vizsgálatot követően képalkotó vizsgálatokkal (röntgen, CT, csontscintigráfia vagy MR) lehet diagnosztizálni. Eldönthető az is, hogy friss, vagy már régi törésről van szó. Ez a terápia kiválasztásában fontos.
Hogy történik a csigolya-összeroppanás kezelése?
Konzervatív kezelés
Amennyiben a csigolya-összeroppanás nem befolyásolja a járóképességet, nem okoz idegrendszeri panaszokat, nem várható hosszú távon a gerinc biomechanikájának romlása és a fájdalom néhány fájdalomcsillapító szedésével jól kontrollálható, akkor általában a konzervatív kezelés javasolt. A konzervatív terápia gyógytornát, vízitornát és külső rögzítő korzett viselését jelenti. Idős korban a hosszú ágynyugalom nem javasolt a gyors fizikai leépülés rizikója, illetve a fekvéssel járó megbetegedések rizikója miatt (tüdőgyulladás, trombózis, tüdőembólia, stb).
Vertebroplasztika
A csigolya-összeroppanás kezelése történhet vertebroplasztikával, ami során egy vastagabb tűn keresztül orvosi cementet juttatunk a csigolyatestbe. lásd alább részletesen.
Nyitott gerincműtét
Az esetek kis hányadában műtétre van szükség, amikor a gerincvelőt, vagy a kilépő ideggyököt nyomja a csontdarab.
Mikor indokolt a vertebroplasztika?
A mielőbbi kezelés jelentősége, hogy megelőzi a gerinc deformitásának fokozódását. Amennyiben a konzervatív kezelés nem hoz javulást, vagy a panaszok és a fájdalom fokozódik, stabilizációs műtét válik szükségessé, ami csökkenti a fájdalmat és a további összeroppanás esélyét. Az egyik ilyen gerincstabilizációs eljárás a vertebroplasztika, a csigolya-összeroppanás műtéti kezelése.
A csigolya-összeroppanás műtéti kezelésére különböző eljárások léteznek, a kezelés szempontjából legmegfelelőbb eljárást a műtétet végző szakorvos határozza meg a kórtörténet és a képalkotó vizsgálatok eredményének pontos ismeretében.
Mit okozhat, ha nem kezelik?
Amennyiben a csigolya-összeroppanás sem konzervatív, sem műtéti úton nem kerül kezelésre, az összeroppanás okozta fájdalom továbbra is fennáll majd, akár fokozódhat is, ill. a gerinc deformitása tovább romolhat.
A megroppant csigolya nyomást gyakorolhat továbbá az ideggyökre, ami további panaszok megjelenésével járhat (érzészavar, zsibbadás, izomerő-csökkenés, idővel akár bénulás is). Ha a sérült csigolya a gerincvelőt nyomja, felléphet járászavar, a végtagok ügyetlensége, a húgyhólyag illetve a végbél záróizmainak gyengülése, ami székelési és vizelési zavart okoz. A törzs izmainak, illetve a rekeszizomnak a gyengülése légzészavar kialakulásához is vezethet.
